Hétfő... te kíméletlen hétfő

Valami csak van ebbe a pozitív gondolkozás dologba. Mindig hittem benne, csak szerintem mindannyian tapasztaltuk már, hogy hinni valamiben és a szerint cselekedni nem mindig jelenti ugyanazt. 

Főként nem egy hétfői reggelen. Egy szeles, borús és esős... ráadásul baromi szürke reggelen, amikor semmi másra nem vágysz csak arra hogy visszabúj a takaró alá és elmerülj újra az álomvilágba. Könyörgöm már, nyár van! Így is kevés jut belőle itt Európa közepén ebben a kis országban, de az idei még tréfásabb, mint eddig bármikor. Forróság, majd őszi cidri, 30 majd 15, fullasztó hőség aztán beázós mennyezet. Nem is tudom volt egy egyhuzamban igazán nyár akárcsak egy hétig is. Talán igen. Azt hiszem akkor érte el a kerti medence a már egyáltalán nem élvezhető 30 fokos termál hőmérsékletet. Az igazi nyár szó alatt pedig nem a harminc pluszra gondolok. Gyermekként is elég volt a 26 fok és boldogan élveztük a strandot, a nélkül hogy öt percenként dörzsölgetni kellett a bőrünket az éppen aktuális egyre magasabb faktorú csodaszerrel, hogy megóvjon. 

Ez megint nem egy energiával teli napfényes augusztusi reggel, ehhez ki se kell lépnem a bejárati ajtón - bár hozzátenném megtettem - a csukott ablakon keresztül hallom ahogy a szél tépázza a magasba nyúló fák ágait, és a már viharban megbontott kerítés darabját. Behunytam a szemem pár pillanatra, majd egy mély lélegzetvételt követően meggyőztem magam arról, hogy a legjobb hetek is hétfővel kezdődnek, akárcsak a legrosszabbak, de az esély ugyanannyi mindkettőre. Igaz? Akkor megadom az esélyt, hogy bolondos áprilist idéző időjárásunk ellenére ez lehet akár az előbbi is. Miért is ne? 

Pozitívan. Kapcsolj pozitívba. Nyomd át azt a kapcsolót a fejedben, mert sokkal jobb az élet fényesebb oldalán lenni, mint mindig csak búslakodni, idegeskedni meg stresszelni. Annyira közhely... és szívből utálom azt, hogy annyira igaz. Talán ezért is kezdtem el ezt az egész blog dolgot is sok - sok év után. Az írott szónak ereje van. Na meg persze így nem felejtek el egy gondolatot sem ami megszületik az amúgy is túltelített agyamban - attól persze a falnak megyek hogy a legjobb sztori ötletek éjszaka jönnek amikor az istenért sem tudom feljegyezni őket. És most az is eszembe jutott, hogy írni kéne. Nem itt, nem ezt. Hanem a regényeket. A regényeket, amiket sok évvel ezelőtt kezdtem el bepötyögni - van amelyik befejezésre került, van amelyinek még én sem tudom a végét - de valahogy nincs ihlet. Valami fel kell rázzon. Valami ki kell húzzon, talán ezért is görcsölök ennyire azon, hogy nyaralnom kell menni. Muszáj. A pozitív gondolkozást is táplálni kell, és öntözni. Gondozni. Néha nem elég az önerő - máshoz sem... :) -, viszont kellő akarattal és tudatosággal azért lehet javtani a helyzeten és erőt adni magunknak. Most ezt teszem. 

Hogy is kezdtem és hogyan is kanyarodtam el idáig most? Ja, igen. 

Van a pozitív gondolkozás erejében valami. A tegnapi kérésem úgy tűnik máris eljutott az univerzumhoz, és még nincs dél sem, de máris sikeresen visszapótoltam a kétszeresét annak amibe a galád gáz probléma került. Az ügy már régóta függőben volt, de tegnap este végre körvonalazódott, ma reggelre pedig meg is valósult. Véletlen? Lehet... de ha már ilyen furcsán összejött ez a véletlen akkor megragadom a motivációját és folytatom ezt a hozzáállást. Meglátjuk mi sül ki belőle. Rosszabb nem lehet, akkor meg nincs vesztenivalóm sem. Right? 

Ma reggel nem kerültem dugóba; pedig higyjétek el ez csodaszámba megy itt a főváros környékén a korai órákban. Sikeresen megugrottam egy csomagfeladást; életemben nem kellett még csomagot feladnom magánemberként, tök fura erre rájönni. Na és még a nap is kisütött, még ha csak néhány percre is. Egy dolog bosszant, hogy a lottó számokat még mindig nem sikerült eltalálnom, de lehet még nem jött el az ideje. 

Viszont Kedves Hétfő... te ma egy energiával teli nap leszel. Mert én így akarom. #thinkpositive